Megosztás

http://www.napkozis-tabor.hu/

No sikerül végre addig eljutni, hogy beszámoljunk a nyári tapasztalatokról.

Az első élmény igazán sokkoló, régen hallgattunk Horváth Charlie-t, valószínű ezért nem voltunk annak tudatában, hogy minden esetben igaz: "a hétfő egy újabb ellenség" Ember tervez... aztán azon kapja magát, hogy fogaskerék került a homokszemek közé. Nagy levegő, újratervezés.

Rómának most nosztalgiája van. (Az egyik kereskedelmi a Róma c. sorozatot, a mozicsatorna a Spartacust adja, sajnos nem Hacsaturjan zenéjével, azt stoppolta az Onedin család).
Vér és homok: amikor a gyerekek gladiátoros feladatokat csinálták, kicsit aggódtunk, hogy a címadás pontosságát a gyakorlatban tapasztaljuk majd meg.























A honfoglalós, ősmagyaros napon, híven az ősök hagyományaihoz, vándorlunk. Na nem sokat, maximum négy kilométert, de a gyerekeknek ez is bőven elég. Mindenki nagyon várja az íjászkodást, ami igazi pszichológiai esettanulmány: türelmetlenül várnak, aztán, amikor a gyakorlat jön, két típus azonnal abba is hagyja: akinek nagyon megy és akinek egyáltalán nem megy. A többiek kezéből viszont alig lehet kicsavarni a fegyvert. Mindenkinek olyan feladatot adni, ami nem túl könnyű, de nem is teljesíthetetlen, így  lesz sikerélménye, ami a fejlődés elengedhetetlen alapfeltétele. (Ez akár a tábor pedagógiai "ars poeticá-ja" is lehetne)

A Margit Sziget a középkori napunk helyszíne. Hagyományosan a mozgás és a sport kötődik hozzá, a történelmi kérdések mellett próbálkozunk némi öttusával, ami szintén tanulságos. Egyrészt kiderül, hogy  a gyerekek, naná, hogy zömében fiúk, az első gladiátoros nap küzdelmeit akarják folytatni, most lovagi torna formájában. A lényeg, hogy küzdhessenek egymással. Egy másik fontos tanulság, hogy nem az íj, nem a kard, de még csak nem is a toll a legveszélyesebb fegyver, hanem a petanque golyó - gravitáció kombó.






















A várban - alap - mindenki jól érzi magát. Egyrész van "rabirintus", ahonnan azért nehéz kijönni a foglyoknak, mert eltévednek, másrészt kiváló cukrászdák vannak, ahol nagyon finom a fagyi.

A várban azért is jó, mert játékosan meg lehet ostromolni, és vissza lehet foglalni. Ki lehet próbálni például, hogy miként settenkedhettek be cselesen 1541-ben a törökök a semmit nem látó várőrség mellett...






















Az utolsó nap a zárásé. Persze ekkorra már összerázódik a csapat, a gazemberkedés is nagyon megy, fél szavakból és szemvillanásokból értik egymást. 
A feladatok mellett nagyban ökörködnek. 

Mégis, amikor a táborzárásra, a beavatásra kerül a sor, valahogy elcsendesednek, nagyon várják, mi fog történni. A beavatás után pedig láthatóan büszkék arra, hogy elértek valamit, a bohóckodás is alábbhagy. A Millenárisra egy igazi összeszokott csapattal érünk vissza, ahol még utoljára megcsináljuk a zárókört, és a gyerekek befejezik a "naplópólókat", amiken saját ötleteikkel és rajzaikkal örökítették meg a hét eseményeit.